• Csanády László

Váethánán hetiszakasz, V. Mózes 3:23 - 7:11

Darvas István főrabbi kommentárja


Váethánán hetiszakasz, V. Mózes 3:23 - 7:11

עַל־אֵ֣לֶּה ׀ אֲנִ֣י בוֹכִיָּ֗ה עֵינִ֤י ׀ עֵינִי֙ יֹ֣רְדָה מַּ֔יִם

“Ezért sírok oly keservesen, szememből patakzik a könny” (Jeremiás siralmai, Éhá 1:16).


Böjtöltünk, emlékezve a két jeruzsálemi Szentély elpusztítására, és más tragikus eseményekre, melyek hagyományaink és/vagy a naptár szerint Áv hó 9-edikén (Tisá beÁv) Szombatra esett a gyásznap és a sábát – Jom Kippur kivételével – felülírja ezeknek a napoknak az előírásait. Ha nem szombatra esett volna a gyásznap, akkor hétfő délig tilos lenne húst enni és bort inni, mert a “Szentély romjai még füstölögtek. A hétnek van olyan önálló tartalma is, ami önmagában is indokolttá tenné a böjtöt. 1994-ben Buenos Aires-ben robbantásos merényletet követtek el az AMIA zsidó közösségi ház ellen, megölték 86 és megsebesítették 300 testvérünket. 2005-ben pedig ez a nap volt az utolsó határidő a Gáza-övezetben élő, körülbelül 9000 testvérünknek, hogy elhagyják (szülő)földjüket (Tohnit HáHitnátkut). Huszonegy település veszett oda. Otthonaiktól, 42 bölcsödétől, 36 óvodától, 3 középiskolától, temetőktől, magas szinvonalú mezőgazdaságtól, és egyáltalán nem utolsósorban az álmaiktól kellett búcsút venni a telepeseknek. A területen álló 38 zsinagógáról az övezet ideiglenes uraiból összesereglett hordák “gondoskodtak”, a békevágy kölcsönösségének csalhatatlan jeleként, a kivonulást követő néhány napon belül valamennyit felgyújtották.


„Ti pedig, kik ragaszkodtok Örökkévaló Istenetekhez, mindnyájan éltek ma” (4.4). A tóraolvasások során is elhangzó mondathoz a következőket fűzte Rabbi Naftali Herz Wiesel: „kihez máshoz beszélhetett volna Mózes, mint az élőkhöz? Ezen a helyen azt tanítja Mose rábénu, hogy az él valójában, aki ragaszkodik az Örökkévalóhoz. Kikre vonatkozik ez? Nem mindenkire, csak azokra, akik elég bölcsek, hogy előkészítsék magukat a Legfelső Fény (Or Eljon) befogadásra. Erre nem minden ember képes, miként a zsoltárban (24:3-4) áll: „Ki mehet fel az Örökkévaló hegyére, és ki állhat meg az Ő szent helyén? A tiszta kezű és tisztult szívű, aki hamisságra nem adta rá lelkét, és nem esküdött csalás végett”. Csak olyan ember mondhatja, hogy ragaszkodik az Örökkévalóhoz- fűzte hozzá Ráv Wiesel, aki szereti Istent teljes szívéből, Tórát tanul, a Teremtőt szolgálja egész lelkével, felfogja az istenfélelem fogalmát és a bölcsek tanítását egyaránt”.


A tóraolvasási és tanulási metódusokról szólunk. “Te állj itt nálam, hadd mondjak el neked minden parancsolatot, a törvényeket és a rendeleteket, amelyekre őket tanítsd” (5:28). E vers kapcsán olvassuk a Talmudban (Megilla 21a): Honnan van hogy a Tórát állva kell olvasni? Azt mondja Rabbi Abahu, így szól a vers: “te állj itt mellettem” - ha nem lenne ez a vers így írva a Tórában, akkor nem lehetne mondani (A Tórában írt vers nélkül nem fejezhetnénk ki magunkat antropomorf módon), mert ahogy Isten állt, amikor Tórát adott Mózesnek, úgy az embernek is állni kell, amikor Tórát olvas a közösségnek. Rabbi Abahu azt is mondta: honnan van, hogy a mester ne üljön egy padon és tanítson Tórát földön ülő tanitványainak? Mert írva van: “te állj itt mellettem”. Tanították a mesterek: Mózes napjaitól Rabban Gamlielig nem tanultak Tórát, csak állva. Amikor meghalt Rabban Gamliel, elgyengült a Világ és ülve tanultak Tórát. Ahogy a Misnában tanultuk: Rabban Gamliel halálával alábbhagyott a Tóra dicsősége. Egy vers azt mondja: “és ültem a hegyen”, egy másik azt: “álltam a hegyen”. Ráv mondja: Mózes állt es tanult, ült es ismételt. Rabbi Hanina mondja: se nem állt, sem nem ült, hanem meghajolt. Rabbi Johanan mondta: a jesiva nem ülést, hanem helybenmaradást jelent, mert írva van: “Kádésban maradtatok (vátésvu: „maradtatok”, „ültetek”) sok napig". Rává mondta: a könnyebbeket állva, a nehezebbeket ülve tanulták.


„Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!”(6:4) E szavakkal kezdődik az egyik legfontosabb, egyben legismertebb tórai szövegek. A Smá ima első része nem csak imáink meghatározó eleme, hanem a hagyományokhoz ragaszkodó ember hitvallása is. Hét tórai micvát tartalmaz: az egyistenhit parancsolata, Isten szeretetének micvája, a Tóra tanulmányozásának kötelessége, a Smá esti és reggeli mondásának előírása, a kézre, illetve a fejre való tfilin utasítása, valamint a mezuza felhelyezésére vonatkozó intelem napjainkban is aktuális.


„Csak vigyázz és őrizd nagyon a te lelkedet, hogy el ne felejtsd a dolgokat, melyeket szemeid láttak, és hogy el ne távozzanak szívedből életed mindennapjain át, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival” (4:9). A dubnói maggid, Rabbi Jákob Kranz a mondat első részével kapcsolatban mondta: „a vétkező ember cselekedetével két dolgot ér el, egyrészt kárt okoz az Isten teremtette Világnak, másrészt saját lelkét rongálja. Ez utóbbi súlyosabb következményekkel jár. A Tóra figyelmeztet: vigyázz magadra, testi épségedre, egészségedre, de ennél is fontosabb, hogy tegyél meg mindent lelkedért, mert nehezebb rendbe hozni a sebzett lelket a sérült testnél”


Tu beÁv, azaz Áv 15-ödike (idén augusztus 15-én, napszálltakor kezdődik)napjainkban a szerelmesek napjaként ismert. Ahhoz képest, hogy a Talmud (Táánit 26a) Jom Kippur mellett (!) a legnagyobb örömnapként (?!) említi, sokáig nem igazán volt kiemelkedő napja az évnek, ráadásul a talmudi szöveg azt az érzést kelti, bölcseink közt sem volt teljes egyetértés annak kapcsán, hogy voltaképpen mit is ünneplünk, hiszen hat különböző okot soroltak fel. Mára maradt a szerelem. Ennek kapcsán mondja a talmudi szöveg (uo. 26b): Jeruzsálem lányai mind kölcsönkért fehér ruhát öltöttek. A lányok kimentek táncolni a szőlősbe, és a nőtlen férfiak odagyűltek. Mit mondtak a lányok? Ifjú! Vesd ránk szemed! (Az elsősorban szép lányok) ezt mondták: Nézd, mit válassz magadnak! Az elsősorban jó családból származó lányok meg ezt: Ne a szépséget nézd, hanem a nemes származást! A legkevésbé szép és talán nem is olyan jó családból származó lányok Salamon királyt idézték: „hazugság a kellem, és hiábavaló a szépség, istenfélő asszony, az dicsértessék” (Példabeszédek 31:31).


Igen, talán jól sejti a kedves olvasó, hogy bölcseink nem teljes komolysággal írták e sorokat, és azt is, hogy ez a nap azért tűnhetett el az évszázadok során, mert már fogalmunk sem volt arról, hogy mit kellene pontosan ünnepelnünk. Aztán élelmes kereskedők felturbózták a Valentin napot, ami némi erőfeszítéssel újra spirituális tartalmat adott Tu beÁv-nak, nagy skajah az “együttműködésért”!

© 2020 Fehérvári Rabbik

  • Facebook Social Icon
  • Instagram
  • Twitter Social Icon