© 2023 by Le Cõuleur. Proudly created with Wix.com

  • Csanády László

Nicávim hetiszakasz

Darvas István főrabbi kommentárja


Nicávim hetiszakasz


“Ti ma mind Örökkévaló Istenetek színe előtt álltok…” (29:9). Rabbi Ben Zion Yadler (1871-1962) szerint “az Örökkévaló megítéli az embert egyénileg és a közösség tagjaként egyaránt”. Elsőként az egyén által végrehajtott micvákat, jótetteket, illetve az elkövetett vétkeket mérlegeli a Teremtő, majd a zsidó közösség egészének cselekedeteit veszi számításba. Néha az egyén által végrehajtott micva a teljes közösség megítélését befolyásolja jó irányba, de csak abban az esetben, ha a zsidó nép/közösség egységes. Ezért hangsúlyozta Mózes, hogy “mind itt állnak”, mert lehet, hogy egyénileg sok hibát követtek el és bosszantották Istent, amiért büntetést érdemelnének, de mivel egységet alkottak, nem kell félniük az átkoktól.


 “Ti ma mind Örökkévaló Istenetek színe előtt álltok…” (29:9). A hagyományos irodalomban az angyalok általában “álló-nak” (omdim) neveztetnek, míg az emberek “haladó-nak” (holhim). Ez azt is jelenti mestereink véleménye szerint, hogy az angyalok statikusak, nem tudnak javítani önmagukon. Nincs meg a képességük, hogy jobb angyalokká váljanak. Az emberi lények ezzel szemben rendelkeznek az önfejlesztés lehetőségével, ezért folyamatosan törekedniük kell a tökéletesedésre. Szóval, kádimá (előre)!

“Ti ma mind Örökkévaló Istenetek színe előtt álltok…” (29:9). Mestereink véleménye szerint a vers azt is hangsúlyozza, hogy Izrael minden tagja egyenlő értékű Isten előtt. Minden egyén, függetlenül attól, hogy élete melyik állomásán tart, ugyanazt a lehetőséget hordozza a lelki nagyság vonatkozásában. A saját módján mindenki a szentség csúcsára emelkedhet. Senki sem tekinthet magára elhanyagolható tényezőként, hanem csak az Izrael és Isten közötti szövetség aktív részeseként.


“Nehogy legyen köztetek férfi vagy nő, vagy család, vagy törzs, melynek szíve elfordul ma Örökkévaló Istenünktől”(29:17). Írva van (Mislé 28:9): “Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen”. A rofsici Rabbi Naftali ezt így magyarázta: “aki nem elég figyelemmel és türelemmel hallgatja a Tóra tanítását, azt mondva, hogy “ezt már annyiszor hallottam”, annak az a sorsa, hogy amikor az Örökkévaló hallja imáját, hasonlóan szól: “ezt már tőled és másoktól is, olyan sokszor hallottam”!


“Mert ez a parancsolat, melyet én neked parancsolok, nem elérhetetlen számodra és nincs távol. Nem az égben van az, hogy mondanád: ki száll föl érte nekünk az égbe, hogy elhozza nekünk és hirdesse nekünk, hogy megtegyük” (30:11-12). Számos mesterünk (Ramban, Szforno, Rambam) egyetértett, hogy a fenti versben említett “parancsolat” (micva) konkrétan egy előírásra vonatkozik, és nem az egész rendszerre. Az első két mester szerint a tesuvá (megtérés) micvájáról van szó. A Tóra itt arról szól, hogy megvan a képességünk a megtérés végrehajtására, “nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben” (uo. 14.), vagyis a bűnvallomás (vidduj) az első lépés, melynek során megvalljuk Istennek helytelen cselekedeteinket. Nem kérdés, nehéz meghallgatni ilyenkor önmagunkat, de a vidduj-nak ez a célja, hogy kényszerítsen minket, hogy hallva e fájdalmas szavakat érdemben is elkezdhessük a megtérést.


A Tóra több helyen is szól a szabad választás elképzeléséről. Miért szükséges kétszer említeni ugyanazt a témát? Mi az ismétlés mögötti tanítás? A szabad választásnak alapvetően két típusa van, az egyik a bűn elkövetése előtti, a másik a bűn elkövetése utáni. A vétkek elkövetése előtt “egyszerűen” el kell dönteni, hogy mi helyes és mi helytelen, és a jó utat kell választani. Ha azonban már elkövettük a nem kívánt cselekedetet, akkor a helyes útra a tesuvá által kell visszatalálnunk, ami néha heroikus erőfeszítést igényel. A Tóra azért ismétli a szabad választás lehetőségét, hogy tudassa, annak ellenére, hogy ez a nehezebb út, a lehetőség mindenki számára adott.

  • Twitter Social Icon
  • Instagram
  • Facebook Social Icon