© 2023 by Le Cõuleur. Proudly created with Wix.com

  • Csanády László

Ki técé hetiszakasz

בס״ד

Darvas István főrabbi kommentárja


Ki técé hetiszakasz


“Ha kivonulsz háborúba ellenséged ellen, és kezedbe adja Örökkévaló Istened, és foglyokat ejtesz közüle” (21:10).

Elul hónapban az “ellenséged” kifejezés szinte magától értetődően a rossz ösztönt (jécer hárá), illetve annak legyőzését juttatta bölcseink eszébe. Ennek alapján mondhatta a Bál Sém Tov: “a rossz ösztön elleni háborúban nem lehetünk elégedettek, ha “csak” legyőzzük ellenségünket. Foglyokat is kell ejtenünk, azaz a jécer hárá -t az istenszolgálat eszközévé kell tegyük. Látjuk azt az igyekezetet és odaadást, mellyel a rossz ösztön helytelen küldetését teljesíti. Ugyanezt az igyekezetet és odaadást kell használnunk az istenszolgálatban is”!


“Ha kivonulsz háborúba ellenséged ellen, és kezedbe adja Örökkévaló Istened, és foglyokat ejtesz közüle” (21:10). A belzi Rabbi Aharon mondta: “az emberek gyakran úgy érzik, a rossz ösztön fogságban tartja őket. Ha megkérdezzük őket cselekedeteikről, akkor azt mondják, hogy tisztában vannak vele, hogy helytelen, amit tesznek, de a jécer hárá uralkodik felettük.


A fenti vers azt tanítja, hogy ha veszed a bátorságot és “kivonulsz háborúba ellenséged ellen”, akkor Isten segíteni fog a harcban, és a “kezedbe adja” a rossz ösztönt, megszabadulsz fogságából”. Az Imré Elimeleh ehhez teszi hozzá, hogy célszerű a harcot megkezdeni Ros Hasana előtt, még Elul hónapban, hogy az Örökkévaló segítsége által a következő évet már szabad emberként kezdhesd. 


„És írjon neki válólevelet, adja a kezébe és küldje el házából.”. (24:1). Magától értetődő módon felkeltette a bölcsek figyelmét a házasságkötés, illetve a válás sajátos misnai tálalása, ugyanis az utóbbival foglalkozó traktatus (Gittin) megelőzi az életben előbb következő esemény részleteit taglaló Kiddusin traktatust.


Különböző magyarázatok születtek, akad köztük komoly és kevésbé komoly is.


Az előbbiek közé tartozik azon indoklás, amely a fejezetek számát hozza magyarázatul, ugyanis a házasságról négy, a válásról viszont kilenc fejezetben (bonyolult vallásjogi előírásai miatt) szóltak mestereink, a nagyobb terjedelmű értelemszerűen elsőbbséget élvez.


Az egyik kevésbé komoly magyarázat Rav Hárif, Szlonim rabbijának ajkáról hangzott el, „mentségére” szóljon, hogy az italozás micvájával nehezített, felfokozott hangulatban töltött Purim alkalmával fogalmazta meg. A következőket mondta: „Bölcseink azt mondják (Megilá 13b): „Nem sújtja Isten Izraelt, csak úgy, ha előbb megteremti az orvosságot”. Nézzétek meg, hogy a Misnában is megelőzi a gyógyszer a csapást, hiszen maszehet Gittin Kiddusin traktatusa előtt áll”.


“És, ha nem találtál kedvet benne, bocsásd szabadon” (21:14).

A Tóra arról szól e helyen, amikor a harcból hazatérő katona egy szép fogolynőt is hozott magával zsákmány gyanánt, viszont később rájön, hogy mégsem akarja. Bölcseinknek ennél jóval több jutott eszükbe, mert feltűnt, hogy a “nem találtál kedvet” mondatrésznek más igeidőben kellene állni (találsz), aztán elkezdték megfejteni, hogy mit jelenthet a múlt idejű alak. Egyebek közt erre jutottak: “nagy különbség van, ha valaki puszta szenvedélyből vágyakozik a másik ember után, vagy ha az a racionális felismerés is kíséri a vágyakozást, hogy a célszemély emberi értékei alapján igazán jó választás lenne számára. A Tóra azt tanítja, hogy aki kizárólag a fizikai vonzerőn alapuló vágy miatt akar házasodni, az valójában soha nem akarta az embert a kezdetektől (“nem találtál kedvet benne”).

Csak vágy volt a másik ember iránt, nem őszinte szerelem.


Noach Weinberg rabbi mondta: "A szerelem az erény felfedezésének az öröme, ami a másik ember jó tulajdonságainak megismerésén alapszik. A vak rajongással ellentétben e felfedezés során teljes képet alakíthatunk ki, és nem a másik tökéletességének, hiba nélküliségének illúziója alapján hozunk döntést.


“Ha lesz egy férfinak két felesége, az egyik szeretett, a másik gyűlölt, és szülnek neki fiúkat, a szeretett és a gyűlölt, az elsőszülött fiú a gyűlölté lesz… a gyűlölt fiát, ismerje el, adjon neki kétszeres részt mindenből, ami nála van, mert ő tehetsége zsengéje, övé az elsőszülöttség joga” (21:15,17). A versek arról a nem könnyű helyzetről szólnak, amikor egy férfinak két felesége volt, vagy valami teljesen másról, ahogy a következő kommentárból kiderül.


Az Or HáTorá szerint “a szeretett asszonytól született fiú azt a Kőtáblát szimbolizálja, melyet Mózes hozott le Istentől (2448. Támmuz 17.), majd tört össze, amikor Izrael gyermekei az Aranyborjú vétkét követték el. Ebből következően a gyűlölt asszonytól született fiú a második Kőtáblát szimbolizálja, melyet Mózes a történelem első Jom Kippur-ja napján (2449. Tisri 10.) hozott le a Teremtőtől.

Az első táblákon „csak” a Tízparancsolat volt, viszont a másodikon “kétszeres részt mindenből, ami nála van”, vagyis a Tízparancsolaton kívül a zsidó vallásjog (háláhá) aprólékos részletei és a midrások is”.


“Hanem az elsőszülöttet, a gyűlölt fiát, ismerje el, adjon neki kétszeres részt mindenből, ami nála van, mert ő tehetsége zsengéje, övé az elsőszülöttség joga” (21:17). A vers a tegnapi, a közelítés új.


Aki eddig nem ismerte vagy (holile- Isten ments) nem szerette a gemátriai, a héber betűk számértékén alapuló magyarázatokat, ma bizonyára megismeri/megszereti. Az elsőszülött (behor) kifejezés e versben három mássalhangzóval van leírva: bét (ב), háf (כ), rés (ר).

A szót általában négy betűvel írjuk (kiegészül a fenti három egy váv-val, “ו”)

A Vilnai Gáon szerint nem véletlenül írja a Tóra e helyen hiányos alakban a szót, ugyanis ennek a három betűnek megvan az a sajátossága, hogy a héber ábécében (álefbét) közvetlenül előttük álló betűk számértékének a kétszeresét érik, és ezáltal a mondatban megfogalmazott állítást, miszerint “adjon neki kétszeres részt mindenből”, a szó különleges alakja is alátámasztja.

  • Twitter Social Icon
  • Instagram
  • Facebook Social Icon