© 2023 by Le Cõuleur. Proudly created with Wix.com

  • Csanády László

Ki távó hetiszakasz


Darvas István főrabbi kommentárja


Ki távo hetiszakasz 


“Akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, melyet betakarítasz országodból“ (26:2). A midrás szerint, amikor Mózes szent szellem (ruáh hákodes) által meglátta, hogy a Szentély pusztulásával megszűnik a zsengék (bikurim) bemutatásának lehetősége, elrendelte a napi háromszori imádkozást. Mi a kapcsolat a zsengék és az ima között? Miként helyettesítheti az imádkozás ezt a micvát? A zsengék arra emlékeztettek, hogy minden örömteli dolog Istentől származik, az imának hasonló a szerepe, hiszen ha gyógyulásért, megélhetésért, vagy egyebekért fohászkodunk, akkor egyértelműen kinyilvánítjuk, hogy az Örökkévaló mindezek forrása. 


“Akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, melyet betakarítasz országodból, amit Örökkévaló Istened ad neked, tedd kosárba és menj arra a helyre, melyet kiválaszt Örökkévaló Istened, hogy lakoztassa ott nevét” (26:2). Rabbi Jichàk Áràma (kb. 1420-1494) írja: "a zsengèk előírásának egyik célja, hogy az emberek szívéből eltüntesse azt helytelen gondolatot, hogy az Országra úgy tekintsenek, mint "országod", melyet kizárólag saját érdemeik és erőfeszítéseik eredményeként birtokolhatnak. Ehelyett legyenek vele tisztában, hogy ez valójában az a hely, melyet "Örökkévaló Istened ad neked", csak Isten segítségével válhatnak és maradhatnak Izrael földjének tulajdonosai.


“És lesz, mikor bemész az országba, melyet Örökkévaló Istened ad neked birtokul és elfoglalod és letelepszel benne. Akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, melyet betakarítasz országodból, amit Örökkévaló Istened ad neked, tedd kosárba és menj arra a helyre, melyet kiválaszt Örökkévaló Istened, hogy lakoztassa ott nevét” (26:1-2). Rabbi Mordeháj Leifer nyomán így magyarázhatjuk a verset: eljuthatsz addig, hogy megértsd, az “ország”, vagyis minden materiális dolog része annak, amit “Örökkévaló Istened ad neked birtokul”, és felemelheted a spiritualitás világába, ha a “föld minden gyümölcséből“ annak „zsengéjét“, azaz legmagasztosabb részét keresed, eleve azzal a szándékkal és céllal, hogy az anyagi világból kiemeld azt. 


Rabbi Mose Háim Luzzato írja: “az Örökkévaló szolgálatának két része van: egyes dolgokat az ember azért hajt végre, mert parancsba van adva számára, másokat pedig szükségszerűségük okán. Az utóbbi kategória kiterjed arra, ahogyan az ember az anyagi világot használja személyes szükségleteire. E kategória fontos alapszabálya, hogy maradjunk az Örökkévaló szabta határok között, például ne együnk olyat, amit Isten megtiltott (tréfli), vagy korlátozott (ne együnk imádkozás előtt). A második szabály szerint törekednünk kell, hogy olyan ételeket fogyasszunk, melyek egészségesek, de/és a lehető legjobb ellátást biztosítják (finom). Mindazonáltal nem szabad kizárólag azért enni, mert a testünk vágyakozik valami után. Azzal a szándékkal kell az ételeket fogyasztanunk, hogy testünket megfelelő állapotba hozzuk és tartsuk, és ezáltal készen álljunk a Teremtő szolgálatára. Ha valaki így cselekszik, akkor materiális szükségleteinek kielégítése az isteni szolgálat részévé válik.

 

A Tóra nem határozza meg a zsengék mértékét, bölcseink viszont igen (Hilhot Bikurim 2:17), a termés egyhatvanad része volt a kívánt mennyiség. A Vilnai Gáon megmagyarázza, hogy miért pont ennyi. A Talmudot (Ketubot 111b) idézve elmondja, hogy nem volt olyan fa Izraelben, amely kevesebb gyümölcsöt adott volna akkora mennyiségnél, melynek elszállításához két szamár volt szükséges. Egy szamár tizenöt szeá (kb. 200 kg) terhet tudott vinni (Bava Mecia 80), kettő állat harminc szeát. A tórai versben említett kosárba fél szeá fért (Kélim 12:3), vagyis a fán termő gyümölcs egyhatvanada.


A zsengék bemutatása által Rabbi Azarja Figo (1579-1647) szerint elsősorban két rossz tulajdonságot lehetett kordában tartani, a falánkságot, illetve a gőgöt. A mester szerint amikor az ember meglátta az első néhány gyönyörű fügét és szíve szerint azonnal megízlelte volna, legyőzte (rossz) ösztönét és az égnek szentelte azokat, kijelentve: “íme, ez bikurim (zsenge)”. A gőg vonatkozásban azért volt hasznos a micva, mert még a legnagyobb hatalmú embereknek is maguknak (és nem küldött által) kellett kosárban felvinni a gyümölcsöket a Szentély udvarába és átadni azokat a szolgálatban lévő kohénoknak.


  • Twitter Social Icon
  • Instagram
  • Facebook Social Icon