• Csanády László

Emlékezés a Mártírokra - Székesfehérvár

Kedves Egybegyűltek, Tisztelt emlékezők,


Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit, Székesfehérvár városvezetése nevében, mindenkit, aki eljött, hogy közösen emlékezzünk.


Különösen nehéz szívvel állok itt most, mert Polgármester úrral voltunk Auschwitzban március elején, ami nagyon megrendítő élmény volt. Külön köszöntöm Gergely Annát, aki volt olyan kedves, hogy lelkileg és szakmailag elkísért minket az úton.


Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke




Ilyenkor, amikor olyan életekre emlékezünk, akiket idő előtt elpusztítottak, akik idő előtt elkényszerültek hagyni ezt a világot, pedig talán lett volna még itt dolguk. Ha teljes életet élhettek volna, szebb és jobb lehetett volna a világ.


Egy történetet szeretnék elmesélni, a zsidó irodalomból, az úgynevezett midiás-irodalomból, ami arról szól, hogy egy pici élet is lehet fontos.




Csanády László, polgármesteri főtanácsadó


A történet Ádámról, az első emberről szól.


Őneki, a hagyomány szerint, 1000 év volt előirányozva itt, a Földön.

Azonban ő is kevesebbet élt, csak 930 esztendőt. Ő azonban nem értelmetlen pusztítás miatt, hanem saját emberi nagysága miatt.


Amikor Ádám birtokba vette a világot, kigyönyörködte magát benne, az Örökkévaló, mint egy könyvet, elkezdte neki lapozni a világ történelmének könyvét.


Lapozta, Ádám pedig nézte.

Ahogy haladtak előre a századokban, Ádámnak föltűnt egy csenevész fiú. Kérdezte a Teremtőt, ki az?


A Teremtő válaszolt, nem érdekes, ne foglalkozz vele, nem lesz sokáig a Földön.


Majd ismét lapozta a Könyvet, de Ádám ismét visszakérdezett.

De uram, ki az kisfiú? És miért nem lesz sokáig a Földön? Az Örökkévaló mondta, mert neki kevés idő adatott itt, jött, és tér vissza hozzám, csak pár évig lesz majd itt, nem befolyásolja a világot.

És folytatta, hogy megmutassa Ádámnak a világ folyását, lapozta a könyvet tovább, de Ádám már nem figyelt.


Uram, nem lehet, hogy az a kisfiú, az okos szemeivel csak pár évet lehessen itt…


Mi volna, ha én adnék neki néhányat, az én életem esztendeiből, hogy maradhasson itt tovább, mielőtt visszatérne hozzád?


Az Örökkévaló beleegyezett, és Ádám hetven évet adott a saját életéből, az okos tekintetű, csenevész fiúnak.


Ádám évei 930-ra csökkentek, a fiúé hetvenre nőttek. A fiúnál az élet könyve is megváltozott, új lapok kerültek bele, és más lett a könyv, és máshogyan is folytatódott. Ádám kevesebbet élt ugyan, de csenevész okos tekintetű fiú megélte a felnőtt kort, és mi Dávidként, Izrael királyaként ismerhetjük, aki nélkül máshogyan, talán szomorúbban alakult volna a világ folyása.


Ádám elajándékozott 70 évet az életéből, de más, jobb lett a világ. Egy kidobott, pusztulásra ítélt élet is lehet értékes, és megváltoztathatja a világot, jobbá tudja tenni.


Mi most olyan emberekre emlékezünk, akik nem élhettek annyi időt itt, amennyi talán adatott volna nekik.

Olyan emberekre, akik, ha élhettek volna, szebb és jobb lehetett volna a világunk.


Mi ezen változtatni, sajnos nem tudunk.


Amit tudunk tenni, hogy minden évben megállunk, emlékezünk, és kimondjuk, ami a kötelezettségünk kimondani, hogy minden élet ajándék itt a földön, és talán, minden élettel szebb és jobb lehet ez a világ.



© 2020 Fehérvári Rabbik

  • Facebook Social Icon
  • Instagram
  • Twitter Social Icon