© 2023 by Le Cõuleur. Proudly created with Wix.com

  • Csanády László

Durme, Durme Mi Angelico

DURME, DURME MI ANGELICO

“Durme, durme kriatura de Sion”


DURME, DURME MI ANGELICO

Durme, durme mi angelico

Hijiko chiko de tu nasion,

Kriatura de Sion.

No konoses la dolor

Por ke nombre ah, demandas,

Por ke no kanto yo

Ah, kortaron las mis alas

Y mi voz amudisio

Ah, el mundo del dolor.

Durme, durme kriatura de Sion.


ALUDJ, ALUDJ, ANGYALOM

Aludj, aludj, kicsi angyalom,

néped gyermeke, Sion

teremtménye, fájdalom

nem fér hozzád, én tudom.

Milyen néven szólítasz hát?

Miért nem cseng dalom?

Jaj, mert a szárnyam levágták,

csend ül hangomon. . [nyelvem ínyemhez tapadt]

Aludj, aludj Cion gyermeke!”

(Ladányi-Turóczy Csilla fordítása)


Durme, durme mi angelico

Az elemzendő mű, valószínűleg még az Ibériai-félsziget területén keletkezett, műfajilag románc, azon belül is bölcsődal, gyűjtési helye Szarajevó. Természetesen, mint minden folklórgyűjtésnél úgy pontos a megfogalmazás, hogy számos helyről, számos változatban maradt fenn, a legnépszerűbb változatai származnak innen, Szarajevóból. Teljes egyetértés ebben a kérdésben nincsen, valószínűbb tényleg, hogy még az Ibériai-félszigetről hozták magukkal.


E mellett érvel Peremiczky Szilvia is, a Palimpszeszt periodika 25. számában[1], szerinte legvalószínűbb keletkezési ideje a XII-XIII. század. Nyelve szefárd, a hosszas történelmi és nyelvi áttekintés segít, hogy el tudjuk dönteni, miről is szól a bölcsődal, van-e több hermeneutikai síkja.


A szefárd zsidók, hazájukban idegenként élve, már a IV. Lateráni zsinat után, ruhájukon megkülönböztető jelzéssel élve, mintegy másodrendű állampolgárként, de még jóval a Kiűzetés előtt énekelgették ezt gyermekeinek. Műfaja a már említett szefárd románc.

„A románc (spanyol 'románcé') a balladával rokon, elégikus hangvételű, nem tragikus végű epikolírai alkotás, mely a nép- és műköltészetben egyaránt jelen van. A 15. században megjelenő spanyol románc a történelem dicső epizódjait örökítette meg, a 16. századtól kötött, rímes formában. A 20. században lirizálódott a műfaj; e változat legjelentősebb képviselője Federico García Lorca (Cigány románcok, 1928). A magyar irodalomban leginkább Arany János kapcsán említendő (A méh románca, 1847).”[2]


Láthatjuk, hogy a műfaj eredete, akárcsak a szefárd nyelvé, Spanyolországba nyúlik vissza. A románc, mint irodalmi és zenei műfaj a spanyol reneszánsz tipikus műfaja, amely általában a spanyol történelem csodás, szerelmi motívumokkal átszőtt, dicső epizódjait eleveníti meg. Előfutárai a Cid-énekek, és a Roland-énekek például. A spanyol románccal a XIV. századtól találkozunk lírai formában, szóbeli hagyományként, az első írott románcok a XVI. századból valók. Szefárd románcokat két nagy, időrendi csoportba oszthatjuk[3]. Régi románcok, a XVI. század közepe előttről származóak, az új románcok pedig a XVI-XVII. századból ás utána keletkezette. A minket érdeklő tehát régi románc, aminek jellegzetessége, hogy vagy a spanyol folklórból vették át, különböző nagyságú módosításokkal, vagy pedig eredtileg is szefárdok zsidó közösségben születtek. A vallásos és magánélet szerves részei voltak, gyász, esküvő alkalmával, vagy éppen gyermekeknek, altatáskor. Jellemzően nők tevékenységi köreiben hangzottak el, keletkeztek.


Durme, durme mio angelico[4]

Századok fájdalma, reménye, reménytelensége sír föl benne, és nem csak áthallásokat, hanem konkrét, expressis verbis kijelentéseket találunk benne, de azért nagyon izgalmas és tanulságos, hogyan maradt fönn a folklórban, a nép „egyszerű” gyermekében a nosztalgia, és hazavágyódás elégikus, szomorkás vágya.



Most nézzük a szöveget, strófánként:

Aludj, aludj, kicsi angyalom,

néped gyermeke, Sion

teremtménye, fájdalom

nem fér hozzád, én tudom...

Rögtön megjelenik a Sion(צִיּוֹן‎) szó, ami mellett több okból sem mehetünk el szó nélkül. Egyfelől, rögtön az elején nyilvánvalóvá teszi a szerző(k), hogy nem egyszerű bölcsődalról van szó. Másfelől sok értelmezése lehet[5], de semmiképpen nem csak egyszerűen egy hely megjelenítése.


A judaizmusban sokféle jelentéssel bír. Több, mint egy földrajzi hely. Jelenit szó a Templom-hegyet, ahol a Szentély állt, és a zsidóság szerint a III. Szentély is föl fog épülni. Jelenti Dávid városát, áttételesen Dávid házát, ahonnan a Messiás fog eljönni. Jelet egy közösséget, most, itt a földön, de szimbolizál egy transzcendens közösséget és is időt, ami el fog jönni. Addig pedig, a közösségtől, akaratuk ellenére, nem tehetnek mást, mint átaludni a terminust, amíg mindez valósággá válik.



Milyen néven szólítasz hát?

Miért nem cseng dalom?

Jaj, mert a szárnyam levágták,

csend ül hangomon. . [nyelvem ínyemhez tapadt]

Ez a versszak is alátámasztja gyanúnkat, ami talán már a bizonyossághoz áll közel, hogy ez nem egy egyszerű bölcsődal.

Egy valós szituációban, az édesanya nem tesz föl ilyen kérdést csecsemőjének, kvázi szemrehányóan: „miért nem cseng dalom?” Egyértelmű, hogy ez a választott nép szomorúsága, a gyermek vágyódása Sion felé.



Jaj, mert a szárnyam levágták, nyelvem ínyemhez tapadt… Nem kell sokat törni a fejünket, hogy felidéződjön bennünk a 137-ik zsoltár klasszikus mondata, ültünk a Babilon folyó partján, és sírtunk, mert hogyan énekeljünk az Örökkévalónak, idegen földön?

A diaszpórába szorult árva nép sírása ez, siratja az elveszett életét.

Az elemzett szefárd románc, magán viseli a műfaj jellegzetes attribútumát, elégikus hangvételű, tragikus hangulatú a végkifejlet, valamint balladai homály fedi, ami sok lehetőséget hagy nyitva az olvasónak.



“Aludj, aludj Cion gyermeke!”

Most nem jó, szolgaságban élünk, ha Yerushalmi szemléletével szeretnénk megfogalmazni, elnyomatásban, üldöztetésben. Ahogyan őseik a Babilón folyó partjain, ők az ugyanolyan idegen helyen, az Ibériai-félszigeten.



Aludj, aludj… A szolgaság idejét túl kell élni, amíg megvalósul mind az, amit várunk, Sion-hegyén ismét állni fog a Szentély, minden zsidó szabadon hazatérhet, és szabadságban élhet, a messiási korban.


Addig pedig:

“Aludj, aludj Cion gyermeke!”




[1]https://www.prae.hu/prae/palimpszeszt.php?menu_id=93&jid=6&jaid=36

[2]http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Romanc.htm

[3]Peremiczky tanárnő óravázlata alapján (Rabbiképző, KTMA, 2018/19. második félév.)

[4]Dr. Peremiczky Szilvia válogatása és Ladányi-Turóczy Csilla műfordítása.

[5]Peremiczky, Szilvia (2012), Jeruzsálem a zsidó irodalomban, Gondolat Kiadó

  • Twitter Social Icon
  • Instagram
  • Facebook Social Icon