• Csanády László

A zsidó időszámításról

A zsidó

A zsidó esztendő számítása különös dolog, de hihetetlenül logikus, ha megismerjük az alapjait. Mint általában mindig, itt is a zsidóság sok ezeréves történelméből érdemes kiindulni, jelen esetben egészen a kezdetekig visszanyúlni.

Ősi, sivatagi, természeti nép. Ahogyan a körülöttük élő népek abban időben, ők is a legkézenfekvőbb megoldást, Nap és Hold járását vették alapul.

A Nap határozta meg a napok hosszát, a holdciklusok pedig a hónap hosszát adták meg. Ezt fajta időszámítást nevezzük luniszolárisnak. Ez okozza az eltérést a Gergely-naptárral, amit ma általánosan használunk. E miatt van, hogy a zsidó ünnepek mozgó ünnepnek tűnnek, pedig nem azok. Állandó dátumaik vannak, csak a polgári éven belül mozognak.

Három fontos dologra érdemes kitérni, hogy megértsük a zsidó időszámítás logikáját. Haladjunk deduktívan, a nagyobb, ritkábban előforduló alkalmaktól, a kisebb, gyakoribb jeles napok felé.


A zsidó újév, az úgynevezett Ros HáSáná /ראש השנה/, az év feje szó szerinti fordításban, ősszel van. Ezzel kezdődik az új esztendő. A zsidó időszámítás az Ember teremtésétől datálódik. A hagyomány szerint, Elul hónap 25-én teremtette az Örökkévaló a világot, és a hatodik napon, az embert, ami Tisré hónap 1-re esik. Ebben jól megfigyelhető a judaizmus világszemlélete. A judaizmus hagyományában négy olyan időpont van, ami tekinthető az új esztendő kezdetének, de hiába termetetett meg a Világ, nem volt teljes az Ember nélkül, így egyértelműen ez a legfontosabb esemény a teremtéstörténetben, így ez kristályosodott ki az idők folyamán az év első napjának.


2019-ben ez a nap október elsejére esett, ekkor kezdődött el az 5780. zsinagógai esztendő.

A Ros HáSáná, mint az új esztendő ünnepe, alig mutat hasonlóságot a Szilveszterrel. Nem hangos, petárdás, pezsgős ünnep, hanem az önmagunkba mélyedés ideje, a tesuvá, a megtérés ideje, ilyenkor adódik alkalom arra, végig nézzük az évünket, mit tettünk jól, mit tettünk rosszul. A hagyomány szerint, ilyenkor az Örökkévaló előtt három könyv van nyitva, a jók, a gonoszok és közepesek könyve. Beír minket valamelyikbe, a szerint, hogy milyen életet éltünk a mögöttünk hagyott esztendőben. Ilyenkor beír, de csak „ceruzával”. A következő napokban van lehetőségünk arra, hogy kérjük (imával, böjttel), ha eleve nem a jók közé írt be, tegye meg mégis, erre van tíz napunk, jom kipur-ig, azaz az engesztelés napjáig, Tisré hónap 10-ik napjáig. „Mert ezen a napon engesztelést szerez nektek, hogy megtisztítson benneteket összes bűnötöktől; akkor tiszták lesztek az Örökkévaló előtt.” /3Mózes 16:30/


A második lényeges dolog, a naptár lunáris, azaz holdciklushoz való kötöttsége. Minden hónap beköszöntét az új Hold jelzi, az úgynevezett Rós Hódes /ראש חודש/, azaz a hónap feje. „Örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a trombitákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül a ti Istenetek színe előtt; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek” / 4Mózes 10:10/

Mivel egy holdciklus átlagosan 29,5 napból áll, már eleve ez kódolja a zsinagógai év aszinkronitását a ma használt, polgári naptárral.


A harmadik, hogy a judaizmusban a teremtéstörténet nem csak az évszámítás kiindulási pontja, hanem meghatározza a hét beosztását. A hét központi napja szombat, a Sábát /שבת/. Ez az nap, amikor az Örökkévaló is megpihent a teremtés történetes szerint, és a Tízparancsolatból a negyedik, konkrétan kimondva elő is írja ennek megszentelését, megőrzését. „8. Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt. 9. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; 10. de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se barmod, se idegened, ki kapuidban van. 11. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van és megnyugodott a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt” /2Mózes 18:1–20:23/


E köré csoportosul az életritmus, szombat a pihenésé, barátokkal, családdal való együttlété, olvasásé, tanulásé, és természetesen a zsinagógába járás legfőbb heti alkalma. Ilyenkor sok tiltó parancsolat is érvényben van, mindegyik azért, hogy óvja a hétnek ezt a megszentelt, regenerálódásra szánt szakaszát. A legfőbb ilyen tiltás talán, a munkavégzés tilalma, ami egyértelműen ezt az időt a pihenéshez kapcsolja.

Külön érdekesség, hogy a zsidó naptárban, egy nap, egy óra hossza sem fix, különböző hosszúságú órákból áll a nap, és a zsidó nap mindig napnyugtával kezdődik. Így például, a szombat elkezdődik mindig pénteken délután, vagy este.


A zsinagóga legfőbb szombati eseménye a Tóra, Mózes öt könyvének olvasása. A Tórát zsinagógában mindig tekercsből olvassuk, ahogyan őseink tették, két fa rúdra feltekert állapotban őrizzük a tóraszekrényben, amikor elővesszük, erről olvassuk, áttekerve egyikről a másikra. A zsidó hagyomány 54 úgynevezett hetiszakaszra osztja föl Mózes öt könyvét, és minden hétre egy szakaszt határoz meg /néha összevonódik két ilyen hetiszakasz, és akkor dupla jut az adott hétre/.


A heti zsinagógai élet e köré a hetiszakasz köré csoportosul. A tóraolvasás szabályai szerint, már a sábát kimenetelével elkezdődik a következőre való készülés. Így, már el lehet kezdeni a következő szakaszt olvasni, tanulni róla, készülve a következő szombatra. Hagyományosan közösségi tóraolvasás minden hétfőn és csütörtökön van, elővételezve a szombati olvasmányt. Ilyenkor nem a teljes heti adagot olvassuk, csak egy-egy részletet belőle. Szombaton viszont a teljes hetiszakaszt. A közösség rabbija ehhez kapcsolódva, a hetiszakaszt értelmezve, magyarázva mondja el hetente tanítását, az úgynevezett drósét.

Most, november 30-án, szombaton, azaz Kiszlév havának 2. napján, a Toldot /תולדות/hetiszakasz következik, ami Mózes első könyvének 25:19–28:9 szakasza. Minden heti szakasznak külön neve is van, általában a szöveg első szavainak egyikéről, vagy egy-egy, abban megjelenő jelentősebb személyről kapta. A toldot szó egy nőnemű, többesszámú héber főnév, jelentése generációk, nemzetségek, leszármazottak. Jelen esetben ez a hetiszakasz második szava, mert Ábrahám fiának, Izsák leszármazottjainak fölsorolásával kezdődik a szöveg. Aki szereti a számokat, annak érdekes lehet, hogy ez a hetiszakasz 5426 héber betűt tartalmaz, 1432 szót és a tóratekecserbe 173 sorban íródott. Ebből, főleg a középkorban a kabbalisták, a szöveg mélyebb, misztikusabb, talán mágikus értelmezését keresve messzemenő következtetéseket vontak le. Minden héber betű egy-egy számot is jelent, így minden héber szónak számértéke is van, az ebből levont misztikus következtetés a gemátria.

A héber dátumból kitűnik, hogy Kiszlév hónap második napja szombat, így előtte volt az újhold ünnepe.


Mozgalmas tehát ez a hét, sok minden történik.

Ünnepeljük az új hónap, Kiszlév havának beköszöntét, elkezdődik Jákob és Ézsau története a hetiszakaszban, és közeledünk a Fény ünnepe, a Hanuka felé.


A cikk 2019. november 19-én jelent meg a Fejér Megyei Hírlapban.


© 2023 by Le Cõuleur. Proudly created with Wix.com

  • Twitter Social Icon
  • Instagram
  • Facebook Social Icon