© 2023 by Le Cõuleur. Proudly created with Wix.com

  • Csanády László

A bordalok szerepe az andalúz zsidó lírában — Sámuel HáNágid: Őszi est


Bejegyzésemben szeretném bemutatni a bordal szerepét az andalúz zsidó lírában, Sámuel HáNágid Őszi est című versét elemezve. A dedukció elve mentén haladva, először megvizsgálom, hogy mi is az a bordal, milyen meghatározó szerepet játszik a költészetben, az ókortól Anakreón és Horatius költészetében, miért jelentős a HáNágid költészetében, majd az következő időszakban, egészen a XX. század magyar költészetéig. Majd konkrétan, HáNágid emített versét elemezve próbálom bizonyítani, hogy lényeges elem a bordal poétikai műfajában, egyfajta történelmi hidat képezve.


Bordal, mint műfaj

A bordalt, mint lírai műfaj az ókorban, a görög költészetben jelenik meg. A népköltészetben is kedvelt műfaj, a bor fogyasztása közben énekelt dalok, és / vagy a bor fogyasztását magasztaló verses alkotások.

Innentől kezdve gyakorlatilag végig jelen van a világirodalom történetében. Alkaiosz, Anakreón a legismertebbek, majd a latin világból kiemelkedik Horatius. A középkorban a vágánsköltészet részeként jelentős, legismertebb talán a Carmina Burana egyes részei. Magyarországon Balassi, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Bajza József és Petőfi is írtak bordalokat. A műfaj történelme során absztrahálódik, nem minden esetben kötődött egy konkrét eseményhez, egy adott borozáshoz, hanem tényleg önálló műfaj lett, egyfajta forma, amit sok költő kipróbált, akár csak azért, mert divatosnak számított.

Külön érdekessége, hogy egyfajta linearitást is tapasztalunk a bordalok fejlődéstörténetében, például a középkorban Anakreón stílusa köszön vissza, az ő költészete a követendő példa.


Anakreón időszámításunk előtt a VI. századi hellenisztikus kor kiemelkedő alakja. Líráját alapvetően az élet szeretetéről, élvezetéről szól, egyetlen negatívum jelenik meg költészetében, hogy mindennek egyszer vége szakad, és mindenki felett fenyegetően ott lebeg az elkerülhetetlen halál. Eltérően kortársaitól, akik epikájában a háború, a harc, a hazaszeretet jelenik meg, és alapvetően a fiatal életszakaszukban foglalkoztak bordalokkal, Anakreón „öreg” lírikus, akinek élete utolsó felében jelenik meg ez a téma, átitatódva az elmúlás árnyával, már nem érdekli a hősiesség. Ritka, de nem egyetlen példa, hogy időskorban jellemzi a költőket ez a fajta szemlélet, elég csak Goethe-re, vagy Arany Jánosra gondolnunk. Anakreón másik sajátossága, hogy új verstani eszközök használata is kötődik a nevéhez. Alapvetően jambikus lejtésű ritmusképletet használ, két sorformát róla elnevezettként is ismerünk. (A két forma metrikai képlete: anakreóni hetes: u – u – u – –; anakreóni nyolcas: u u – u – u – –). A műfaj is őrzi a nevét, anakreontikának nevezzük azt a verselési módot, aminek előképe Anakreón, hasonló formában mutatja be a szerelem és borfogyasztás hatásait.


Időben hozzá közel eső, de már a Római Birodalom polgára Quintus Horatius Flaccus, akit érdemes a bordalok története vizsgálatakor figyelembe venni. Körülbelül i.e. 65 és i.sz. 8 között élt. Életének érdekessége, hogy Athénban tanul, és első verseit görögül írja, ezután tér haza Rómába, és kezd latin nyelven verselni. Barátságot ápol Vergilius-szal. Költészete akkor teljesedik ki, amikor Octavianus, Augustus néven császár lesz, ekkor írja híre, ünneplő ódáját, ami a „Nunc est bibendum!" („Most inni kell!") felkiáltással kezdődik. Szellemi utódja Ovidius. Alapvető különbség között, hogy Horatius mértéktartóbb minden tekintetben, mind a költészetében, mind az életvitelében, de kétségtelen, hogy Ovidius viszi tovább Horatius örökségét. Talán túlzás nélkül elmondható, hogy Horatius a legnépszerűbb, legismertebb, legtöbbet fordított ókori költő, egy-egy mondásával, idézetével találkozott mindenki, és aki esetleg találkozott a latin nyelvvel, biztosan fordította verseit is.

Ezeken az előzményeken keresztül jutunk vizsgálatunk fő alakjához, Sámuel HáNágidhoz, az andalúz zsidó költőhöz, aki méltóképpen illik a bordalok előbb ismertetett történelmi láncolatába.

Sámuel HáNágid, Sh'muel HaLevi ben Yosef HaNagid vagy Samuel ibn Naghrillah néven is ismert.


Abban a korban született, amit zsidó aranykornak is szoktak hívni, talán nem is teljesen ok és jog nélkül. Az Ibériai-félsziget muzulmán uralom alatt állt, arab emirátus, majd kalifátus lett. A katolikus királyok kora még nem érkezett el, a kereszténység keletebbre szorult vissza a félszigetről. Közigazgatási és szellemi központja Córdoba, majd Granada. Egyes legendariánus elbeszélések szerint, a zsidóság nagyon hamar megjelent itt, egyenesen a jeruzsálemi arisztokrácia idetelepedett ősein keresztül. Történelmi tény, hogy írott emlékünk csak a 311. esztendőből van, amikor a keresztény, Elvirai zsinat[1] jegyzőkönyvében följegyezték, hogy a zsidók (vélelmezett) „túlzott befolyását” valamilyen módon csökkenteni kell. A zsidók helyzetére jellemző, hogy a VIII. század elején, Észak-Afrikából érkező (menekülő) arabok megérkeznek az Ibériai-félszigetre, a keresztények által üldözötti státuszból előbb a megtűrt kategóriába kerülnek a többségi, muzulmán társadalom relációjában, majd ezen túl is lépve, elfogadott, már-már egyenrangú polgárai lesznek az arab kalifátusnak. Sokat tesz ezért Hasdai Ibn Shaprut, aki előbb a kalifa orvosa, majd jobbkeze lesz. A segítségével fokozatosan kerül át a judaizmus szellemi központja keletről Córdobába.

Ebbe a korba születik bele HáNágid. Amikor már a maslow-piramis alsó szintjei társadalmi szinten is evidensek voltak a zsidó nép számára, azaz biztosítottak volt az élethez szükséges alapvető szükségletek, első sorban a  biztonság, nem kellett menekülni, éhezni, és megjelenhetett a jogos igény a saját, zsidó kultúra megélésére, fejlesztésére. Volt rá idő, lehetőség. Nem kellett a létért küzdeni nap, mint nap. Ezért szoktuk ezt az időszakot zsidó aranykornak is nevezni.

933-ban született, vagyis már közel 200 éve stabilitás tartott a félsziget politikai struktúrájában.

Édesapja rendkívül művelt ember volt, és a fiát is kiváló alapokkal indította el az életben. Sámuel jártas volt a talmudi tudományokban Rabbi Énok tanítványaként, így lett kora meghatározó személyisége, állami tisztviselője és költője. Ami számunkra most fontos, az arab és héber nyelven kívül a latin kultúra is hatással volt rá.[2]

Az 1009-es polgárháborút követően, 1013-ban a berberek elfoglalták a várost, és őt menekülésre kényszerítették Córdobából. Ez őt nagyon megviselte, Kiss Arnold szerint, korán felnőtté vált, és ez élmény markánsan meg is jelenik költészetében, mint a hontalanság, száműzöttség, gyász érzése.[3]

Malagában nyitott egy kis fűszerüzletet és kereskedőként tevékenykedett. Itt sok dolog szerencsés együtt állása miatt elindult politikai karrierje. Az üzlete Granada politikai vezetője /vezír/, Abu al-Kasim ibn al-Arif palotájának közelében volt. A vezír szolgálólánya segítséget keresett egy levél megírására, Samuel pedig segített neki. A levél stílusa és formai szépsége fölkeltette a vezír figyelmét. Ennek következtében először adószedői állást, majd titkári feladatokat kapott, végül közvetlen helyettese lett a vezírnek. Később Granadába, a királyi udvarba kerül, az államügyek magasrangú intézője lesz, a király közvetlen bizalmasa. Ezt a magas rangú állását kihasználva, segítette a zsidó népet, amelynek az 1020-as évekre első számú vezetője lett, többek között jesivát is alapított.[4] Házas volt, egy fia, Joszef született. 1056-ban, természetes körülmények között hal meg. A híres történetíró, Abraham ibn Daud is több helyen megemlíti.

Költészete igen sokszínű, a biblikus témáktól kezdve, írt harci költeményeket, gyászverseket (különösen testvére elvesztése okán), valamint a bordalokat.


A bordalokról tudni kell, hogy nagyon speciális státuszú versek voltak HáNágid korában. A muzulmán vallás alapvetően tiltja a szeszes italok fogyasztását, mégis beszélhetünk arab bordalokról is.

A bordal fogalmát ebben az esetben kiterjesztve kell érteni, mint ahogyan a többi témát is. Egy bordal nem feltétlenül a személyes tapasztalatokról, italfogyasztási szokásokról szólhatott csak, hanem mint egy toposz kidolgozása, egyfajta feladat egy költőnek. Ha szeretne ismert és elismert lenni, igenis kell bordalt írnia, függetlenül a saját kulturális és vallási attitűdjétől.

Ez a tézis jelentős HáNágid életében is, mert bordalai és szerelmi lírája éles ellentétben áll visszafogott életével és vallásos költészetével. Nála is nagy valószínűséggel egy téma volt a bordal, aminek műfajában szintén maradandót alkotott. Ő is ötvözte az arab formavilágot a héber költészetében, Kiss Arnold ibn Gabiról és Júda HaLévi előfutárának tartja: „Sámuel HáNágid a héber poézis reneszánsznak első képviselője és megelőzője a fölragyogó héber fényköltészet képvislőinek: Gabirólnak és Jehuda Halévinek”.[5]

Egyik legszebb bordala, az Őszi est című. Ezt a verset Kiss Arnold is Patai József fordításában hozza.[6]


„Piros borral teli kelyhek,

Ifjak, lányok énekelnek,

Bú és bánat, gond és harag

Számüzetve, távol marad”


Már az első versszak felütése is jelzi, hogy HáNágid előtt nem ismeretlenek az ókori szerzők, kezdi a hangulat megfestésével, szuggesztíven, hogy mindenki látja maga előtt az adott szituációt, ami tényleg lehet olyan szituáció is, ami nem, vagy nem pontosan így történt meg. Majd következik a hely és idő meghatározása:

„Leheverünk a puha gyepre,

Fölöttünk az éjnek leple”


És folytatódik egy szabad, szabados éjszaka leírás, borral, barátokkal, a szabad ég alatt, gondtalanul, ahogyan illik.

Azontúl, hogy HáNágid bordalai jelentős művészi értéket képviselnek, segített átörökíteni a műfajt, átívelve századokon keresztül, Anakreón és Horatius korától a XIX-XX. század költészetébe, így a magyar lírába is.


Ami számomra nagyon izgalmas és érdekes – és ezért is választottam ezt a témát – ahogyan HáNágid és társaik költészetével foglalkoznak a neológia tudós rabbijai, irodalomtudósai, ahogyan a már említett Kiss Arnold is, aki veszprémi, majd budai főrabbiként héber irodalmat tanított a Rabbiképző Intézetben[7], és számos munkája, lírai alkotása mellett, fontosnak érezte, hogy a zsidó aranykor költészetével külön dolgozatban is foglalkozzon, számos kortársával együtt.




Sámuel HáNágid: Őszi est


Piros borral teli kelyhek,

Ifjak, lányok énekelnek,

Bú és bánat, gond és harag

Számüzetve, távol marad.


Leheverünk puha gyepre,

Fölöttünk az éjnek leple,

Csak egy halvány fényű fáklya

Lobog be az éjszakába.


Kis legényke, pajkos, fürge

Szőlőlét önt serlegünkbe,

Amott másik hordót gördít,

Kiürítjük mind a földig!


Sudár, lombos pálma mellett

Méla dalnok lantot penget

Hurján vigan zeng az ének,

Bánata ma nincs szivének.


És a föld mint lenge lányka

Lejtve indul röpke táncra,

Egész világ forog vele,

Ujjongással, vággyal tele.


Fejünk fölött ropva rezgve

Zsong az éjnek csillagezre,

S amíg ott fenn tart a kedvük,

Mulatozunk mi is együtt.


/Kiss Arnold fordítása/





Felhasznált irodalom:

· Raymond P. Scheindlin, A Miniature Anthology of Medieval Hebrew Wine Songs Prooftexts, Vol. 4, No. 3 (SEPTEMBER 1984), pp. 269-300., Indiana University Press,

https://www.jstor.org/stable/20689099 , 26-12-2019 17:45

· Marty Roth,"Anacreon" and Drink Poetry; or, the Art of Feeling Very Very Good, in Texas Studies in Literature and Language, Vol. 42, No. 3, Characters in Narrative and a Discourse of Intoxication (FALL 2000), pp. 314-345., University of Texas Press,

https://www.jstor.org/stable/40755312, 26-12-2019 17:37

· Carmi T. (1981), (ed.), The Penguin Book of Hebrew Verse. Penguin Books: London

· Patai, József (1910), Héber költők 1-2. Budapest: Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, Kiadványai XXXll.

· Cole, Peter (2007), The Dream of the Poem. Princeton University Press: Princeton-London

· Arnold, Kiss: Sámuel Hanagid ibn Nagdéla, é.n. Bíró Miklós könyvnyomdája, Népszerű zsidó könyvtár 20.

Eban, Abba Solomon (July 1, 1984). Heritage: civilization and the Jews. Simon and Schuster. pp. 144–145.

[1] Elvirai zsinat, valószínűleg 306. Granada egyik külvárosában tartatott, a spanyol püspökök majdnem teljes számú megjelenésével. A zsinat tárgya túlnyomólag fegyelmi, és azon idők- és állapotokra (a zsidók nagy hatalma Spanyolországban, a Diocletian-féle üldözés) jellemző. A házasságra és a papi nőtlenségre vonatkozó rendeletek kiváló jelentőséggel bírnak (Hefele, Cone, Gesch. 2. kiad. I. 148. köv.) https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/e-e-7C62/elvirai-zsinat-849C/

/letöltve: 2019. 12. 29. 18:31/

[2] https://www.jewishvirtuallibrary.org/samuel-ha-rsquo-nagid

[3] Arnold, Kiss: Sámuel Hanagid ibn Nagdéla, é.n. Bíró Miklós könyvnyomdája, Népszerű zsidó könyvtár 20., p 12.

[4] Eban, Abba Solomon (July 1, 1984). Heritage: civilization and the Jews. Simon and Schuster. pp. 144–145.

[5] Kiss, Arnold: Sámuel Hanagid ibn Nagdéla, é.n. Bíró Miklós könyvnyomdája, Népszerű zsidó könyvtár 20., p 55.

[6] Patai, József (1910), Héber költők 1. Budapest: Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, Kiadványai XXXll. p 61-62.

[7] Aminek történetét regényként, Fehér Szegfű címmel meg is írta folytatásokban, az Egyenlőség 1920. március 13-i számától kezdődően.

  • Twitter Social Icon
  • Instagram
  • Facebook Social Icon