• Csanády László

131 éve iktatták be Steinherz Jakab rabbit



Dr. Steinherz Jakab rabbi 1856. november 2-án született Nagypákán. 1877-ben, az újonnan megnyíló Országos Rabbiképző növendéke lett. Nagyon érdekes témában írta doktori értekezését (1) 1885-ben.





1899-ben sikeresen pályázott Székesfehérvárra, a képviselőtestület február 24-én, a kerületi gyűlés március 31-én tette le voksát személye mellette(3).


Székesfehérvári beiktatása 1889. június 29-én, ünnepélyes keretek között zajlott, az akkori hitközégi elnök, Wertheim Salamon (1835-1890) köszöntötte(4), majd a hivatalát elfoglaló rabbi válaszolt:


„Át kell alakítani, megjavítani mai viszonyainkat, mert a hit szilárdsága gyöngül, a számító ész nem tartja ma már helyesnek az igazi vallásosságot, az unokák nem olyanok, mint voltak az apák. (…)

Nem nyers erővel, hanem a szellemmel, a meggyőzés fegyverével kívánok hatni. Kik követnek, remélhetik a vallás feléledését, melyet mindannyian óhajtunk (5)”


Ezek voltak első, hivatalos szavai zsinagógánkban(6). Programot adott, őszintén elmondta, mire számíthatnak. Igazából, nem árult zsákbamacskát, tanulmányai után közvetlenül csatlakozott a születőfélben lévő neológ-mozgalomhoz(7).


Székesfehérváron helytörténeti munkássága is rendkívül értékes, megírta a hitközség történetét 1840 és 1892 között(2). Azontúl, hogy élvezetes olvasmány, történeti jelentősége sem elhanyagolható, lévén nem sok forrás áll rendelkezésünkre ezen időszakból a hitközségek sorsáról, valamint dolgozatában érzékeny figyelt Székesfehérvár életére is.

A felekezeti iskola újraindulása is az ő érdeme, elődei az oktatást felszámolták, és a mintegy 400 diákot a városi intézményekbe irányítottak tovább(8).

Az 1898/99-es tanévről, ahol mintegy 175 diák kezdte meg tanulmányait. Erről az Egyenlőség című hetilap is beszámol, érdekes módon, egy „zugiskolákról szóló dolgozatot követően közli az iskolai értesítőt, kvázi jó példaként említve Steinherz iskolaalpító munkáját:


“9. A székesfehérvári vallásközség iskolai értesítője legközelebb jár ahhoz a formához, amelyben mi a hitközségi iskolai értesítőket általában látni szeretnők. (...) A beírt tanulók száma mindössze 196 volt, az év végéig maradt 183 (106 fiú, 77 leány), egy más vallású́(9)”


A cikkből több adat világos lesz számunkra. Steinherz valóban komolyan gondolta, hogy az alapoktól kell a nevelést elkezdeni, következtethetünk szakmai hozzáértésére, valamint, a relatív magas létszámból a városi igény is megmutatkozik egy izraelita iskolára.


Doktori értekezését, vagy ahogyan akkor hívták, tudor értekezését a középkori zsidó költészet egyik alakjáról, Dunás ibn Lábrát munkásságáról írta. Ibn Lábrát. vagy héberesen ben Lábrát, a X. század meghatározó alakja volt. Részese annak a folyamatnak, amikor a zsidó kultúra központja fokozatosan az Ibériai-félszigetre helyeződött át. Ben Lábrát Fez-ben született, Száadja gáon tanítványa volt, keleten. Innen indult Córdobába, ahol komoly nyelvészeti és költői munkásságot fejtett ki.


Steinherz úgy tekint rá, mint a héber nyelv egyik középkori megújítójára. Elévülhetetlen érdemei közé tartozik, hogy arab verstani eszközöket kezdett el használni a héber nyelvű költészetében. Steinherz szefárd világhoz való vonzalmára enged következtetni a Juda Halévi néven, 1913-ban alapított önképzőkör is(10).


Steinherz rabbi hatása túlnyúlt Városunk határain. 1885-ben vetődött fel, valamifajta közösségi fórum utáni igény, ahol a területileg egymáshoz közel élő rabbik megvitathatják egymással napi gondjaikat, hivatali életüket, serkentve, segítve egymást, és buzdítva a tudományos életre. Ma úgy mondanánk a jógyakorlatok egymással való megosztásának fórumát alakították ki. Az elhatározást tett követte, 1897. augusztus 24-én Komáromban megalakult a Dunántúli Rabbiegyesület, melynek elnökévé Schnitzer Ármin (1836-1914) komáromi rabbit és alelnökül Steinherz Jakabot választották(11).



Láthatjuk tehát, hogy vitathatatlanul eredményes működése székesfehérvári rabbiként nem vonta el a figyelmét és energiáit sem az országos ügyektől sem a tudományos élettől, rendszeresen publikált, és része volt a neológia gyakorlati és tudományos fejlődésének is.


Eredményes, és elismert életét Steinherz Jakab főrabbi hosszas betegség után Székesfehérváron fejezte be 1921. március 14-én(12). Sírkövének avatására viszonylag későn,1937. május 26-án került sor a székesfehérvári zsidó temetőben. A sírkőavatáson utódja, dr. Hirschler Pál (1907-1944) székesfehérvári rabbi mondott beszédet(13).


Steinherz Jakab síremléke a Székesfehérvári zsidó temetőben


  1. Steinherz, Jakab: Dunás ben Lábrát. Tudori értekezés. Budapest, Márkus Samu könyvnyomdája, 1885.

  2. Steinherz, Jakab: A székesfehérvári zsidók története visszaköltözésüktől a jelenig (1840-1892). 1895 Budapest, Az Athenaeum Társulat Könyvnyomdájában

  3. Steinherz, (1895). p. 93.

  4. Steinherz, (1895) p. 97- 99.

  5. Két rabbi-beiktatás. In: Egyenlőség, 1889. június 2. pp. 4-5.

  6. 1889. február 14-én a Rudolf trónörökös (1858- 1889) halála alkalmából rendezett gyászistentiszteleten már beszélt ezen a helyen (próbaprédikáció)

  7. Frojimovics Kinga: Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik Magyarországon 1869-től napjainkig. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2008. p. 91.

  8. Braun Mór: Visszapillantás a székesfehérvári izraelita elemi iskola múltjára. Értesítő a székesfehérvári izr. elemi iskolájáról, a vallásközség felügyelete alatt álló hitoktatásról az 1895-96 tanévben hivatkozás

  9. In: Egyenlőség, 1899. július 30. pp. 4-5.

  10. Fleischmann Jenő: A fehérvári önképzőkör 25 éve. Községkerületi Értesítő, 1938. december 10.

  11. Steinherz Jakab: Utóhangok a komáromi napokhoz. In: Egyenlőség, 1897. szeptember 5. pp. 7-8.

  12. Fürst Aladár: Dr. Steinherz Jakab. In: Egyenlőség, 1921. március 26. pp. 9-10.

  13. Községkerületi Értesítő, 1937. július 5.


© 2020 Fehérvári Rabbik

  • Facebook Social Icon
  • Instagram
  • Twitter Social Icon