© 2023 by Le Cõuleur. Proudly created with Wix.com

  • Csanády László

Ékev hetiszakasz, V.Mózes, 7:12 - 11:25

Ékev hetiszakasz, V.Mózes, 7:12 - 11:25


Darvas István főrabbi kommentárja


“És lesz annak nyomán, ha hallgattok a rendeletekre, ügyeltek arra, hogy megtegyétek azokat…” (7:12). “Rabbi Abba bar Káháná mondta: “ne üljön és méricskélje az ember a Tóra parancsolatait, ne nézegesse, hogy melyik micvának nagyobb a jutalma, hogy azt megtegye.

Rabbi Hijá tanította: mihez hasonlítható ez? Volt a királynak egy kertje, ahova beengedte a munkásokat, de nem fedte fel számukra, hogy annak mely gyümölcse a legértékesebb. Ha felfedte volna, akkor a munkások az értékeseket leszedték volna, de a többi ott hagyják…ugyanígy Isten sem fedte fel a micvák értékét”.


Van olyan isteni parancsolat, amit fontosabbnak, értékesebbnek gondolunk, de a midrás emlékeztet: egyáltalán nem biztos, hogy Isten is hasonlóan értékeli azokat.

“Ellenszegülők voltatok az Örökkévalóval szemben, amely naptól ismerlek benneteket” (9:24).


Hogyan lehetséges – kérdezték tanítványai a hászid rebbét, Rabbi Háim Halberstam-ot a tanítványai – hogy Mózes, aki végtelen szeretettel viseltetett Izrael gyermekei iránt, ilyen szigorú szavakkal szólt hozzájuk? A rebbe így válaszolt: A vers második fele: “amely naptól ismerlek benneteket”, arról tanúskodik, hogy Mózes itt is a szokásos módon beszél testvéreivel. Csupán arra utal, hogy amióta ő a vezetőjük, azóta lettek ellenszegülők, de ha más lett volna helyette megbízva Izrael népe irányításával, az bizonyára jobb lett volna nála, és a zsidók sem váltak volna ellenszegülővé”. Vagyis Mózes itt is barátságos és szerény, nem kritizál, hanem önkritikát gyakorol. Skajah, Rabbi Háim, e magyarázatban volt munkád!

„És midőn eszel és jóllaksz, áldd Örökkévaló Istenedet ama jó országért, melyet neked adott” (8:10). A fenti vers alapján tórai kötelességünk asztali áldást mondani (bencsolni) minden jóllakással végződő étkezés után. Bölcseink ezt megtoldották: kötelesek vagyunk minden étkezés és ivás után áldást mondani (utóáldás – bráhá áhroná). Egy kál váhomer –ből (a fortiori, következtetés, könnyűről a nehézre) azt is megtanulták, hogy áldást kell mondanunk minden étkezés előtt (bráhá risoná) hiszen “ha jóllakottan áldást mond az ember, akkor éhesen nem annál inkább ezt kell tegye”?


“Olyan országba, ahol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), olyan országba, ahol olajfa és datolya méz van” (8:8). A Talmud (Bráhot 41a) szerint a versben említett növények sorrendje határozza meg az áldások sorrendjét olyan esetben, amikor a felsoroltak közül több is ott van az ember előtt. De persze ne legyen ennyire egyszerű: a Tóra e versben két alkalommal említi az “ország” szót, és bölcseink azt is meghatározták, hogy az azoktól való távolság határozza meg az áldási sorrendet, az egyszerűség kedvéért jöjjön konkrét példa! Ha szőlő és datolya van előttünk, akkor a datolya a fontosabb, mert a szőlő az elsőként említett “ország”-tól a harmadik, viszont a datolya a másodszor említett “ország”-tól a második, ergo előbb kell rá áldást mondani. Már hallom is hittestvéreim szaporább szívverését, ami annak szól, hogy nem tudják mi a teendő, ha árpa és datolya van előttük, melyek egyaránt másodikok?


Mindenki nyugodjon le: ebben az esetben a fent említett talmudi elv érvényesül, emiatt az árpát illeti elsőbbség.  


“amit tett Dátánnal és Ábirámmal, Eliáv, Rúbén fiának fiaival, hogy megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket…” (11:6). Mestereinknek szemet szúrt, hogy a Tóra látszólag a botrány mellékszereplőit említi, de annak kirobbantója, Koráh kimarad a felsorolásból.

Több magyarázat is kínálkozik, ezek közül az egyiket Rabbi Náftáli Cvi Jehuda Berlin mondta: “ahogy a midrásból (Smot rábbá 1:29) kiderül, Dátán és Ávirám folyamatosan ellenségesen viselkedett Mózessel szemben, több esetben is igyekeztek megbuktatni őt. Ezzel szemben Koráh – bár hatalamasat hibázott és a két másik úrhoz hasonlóan távozott a világból – csak egy alkalommal próbált Mózes ellen menni”. Ezek szerint a Tóra e csonka felsorolással figyelmeztet: igyekezzünk különbséget tenni folyamatosan akadályozó, illetve alkalmilag tévedő embertársaink között.


“És lesz annak nyomán, ha hallgattok a rendeletekre, ügyeltek arra, hogy megtegyétek azokat…” (7:12). Bölcseink a fenti vers, illetve a folytatásban (16.) olvasható „és távol tart az Örökkévaló tőled minden betegséget” mondat között összefüggést véltek felfedezni. Úgy gondolták, hogy a parancsolatokhoz való ragaszkodás, azok lelkes teljesítése lehetővé teszi, hogy a betegségek elkerüljék az istenszolgálatban élenjárókat. Rabbi Jehosuá ben Lévi a Talmud (Eruvin 54a) szerint valódi orvosságként tekintett a Tóra tanulmányozására: „ha fáj a feje, foglalkozzon Tórával, ha fáj a torka, gyomra, csontjai, vagy az egész teste, foglalkozzon Tórával”.


Ennyire jól láthatóan és egyértelműen ritkán jelentkezik a Tóra tanulmányozásának gyógyító hatása, de az biztos, hogy új nézőpontokat adhat problémáink megértéséhez, ezért megalapozhatja testi-lelki egészségünket is.

  • Twitter Social Icon
  • Instagram
  • Facebook Social Icon